Tisztelt Elnök Úr,

kedves Tanár Úr,
kedves Béla!

Másfél éve tudjuk, hogy küzdesz a kórral, ami megtámadott, de, akaraterődet és szerető feleséged lehetetlent nem ismerő támogatását látva mégis letaglózott bennünket a hír, bármennyire kellett is számítanunk rá. Ahogyan minden mást az életedben, ezt a küzdelmet is emelt fővel csináltad végig, hogy mások közben észre se vegyék.

Hatalmas űrt hagytál magad mögött, senki sincs, aki pótolni tudna. Lassanként próbáljuk összegyűjteni azokat a kincseket, amiket Magad után hagytál, hogy megőrizhessük és magunkkal vihessük, hogy tovább adhassuk.

Biztattál bennünket. Erőt adtál nekünk. Fény vittél az érzéketlen falak közé, fáklyádat magasra tartva vezettél minket. Ha most el is mentél 73 éves korodban, nekünk, továbbra is itt maradsz. Mert itt van velünk az emléked, tanítványaid, a Baráti Kör. Itt van velünk a szellemed. Ahogyan körül nézünk, minden magán viseli emlékedet.

Ma eljöttünk ide mindnyájan hogy még egyszer, utoljára, Veled lehessünk. Nem akarjuk elhinni, hogy ez az utolsó találkozás. Itt vannak a kollegáid, ismerőseid, a Baráti Kör tagjai. Mindenki. Mert mindenki ismert, tisztelt és szeretett Téged. Mert mindenkivel jó voltál és segítőkész. Ezzel tűntél ki az évtizedek sodrából.

Lenkey Béla személyében egy olyan példakép előtt tisztelgünk most, melyre csak nagyon kevés példa van. Öt évtizeden keresztül oktatott az egyetemen. Felvirágoztatta a Kossuth Lajos Tudományegyetem Baráti Körét. Erre áldozta egész életét. Egyike volt azon nagyságoknak, akik megőrizték nekünk az évtizedek értékeit. Utolérhetetlen szimbóluma a jónak és a jó cselekedeteknek.

Lenkey Béla 1943-ban született, Ózdon érettségizett, 1966-ban biológia-kémia szakos tanári diplomát szerzett a KLTE-n. Az egyetem utolsó két évében már demonstrátorként dolgozott a DOTE Orvosvegytani Intézetében. Végzése után a KLTE TTK Biokémiai Tanszék, később a Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék oktatója volt. Olyan nagyságok mellett dolgozhatott, mint Nánási Pál, Haraszthy Árpád, Woynarovich Elek. 1989-től egyetemi docens, két alkalommal tanszékvezető.

Kutatási területe a szteroidok biokonverziója, bizonyos gombák rezisztenciájának vizsgálata.
1972-ben védte meg egyetemi doktori értekezését, 1984-ben kandidátusi értekezését.
Több, mint 50 tudományos cikk szerzője, eredményeiről számos előadást tartott, tanulmányutakon vett részt itthon és külföldön.
1986-87 között két meghatározó évet töltött az USA-beli wisconsini Állami Egyetem Biokémiai Intézetében meghívott kutatóként.

Tanár volt, a szó legnemesebb értelmében. Leküzdhetetlen vágyat érzett az általa megszerzett tudás továbbadásához. A hallgatók szívesen vették fel tárgyait, megtöltötték az előadó termet, mert tudták, hogy ott a szakmán kívül az ahhoz kapcsolódó történelemről, irodalomról, vagy művészetekről is hallani fognak. 1966 és 2014 között, öt évtizeden keresztül oktatott biológia szakos, kémia tanár, és vegyész hallgatókat.

Lenkey Béla legnagyobb műve mégis az, hogy egy évtizedes munkával, napi odafigyeléssel, sikerre vitte a KLTE Baráti Körét. Erős volt benne a közösségi érzés. Mindig örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy másokért önzetlenül tevékenykedjen. Nagy örömmel fogadta, amikor Nyirkos István professzor úr bevonta őt a Baráti Kör munkájába, melynek 2005-ben elnöke lett. Mára már beérett az elnöki munka gyümölcse. Közel 1500 levelező tagtársunk értesül és kapcsolódik be rendezvényeinkbe. Nem véletlen az, hogy a TTK és a BTK, mindkét Kossuthos kar, saját halottjának tekinti Lenkey Bélát. A Kossuth Klub előadásai, kiállítások, a báli rendezvények, nemkülönben a több napos kirándulások egy páratlan közösséget kovácsoltak össze. Ez a közösség a záloga annak, hogy megőrizzük a magyarság, a nemes értelemben vett egyetem klasszikus értékeit, és azt a jelen kor vegyes értékvilágában tovább adhassuk a minket követő nemzedékeknek.

Munkájáért több elismerésben részesült, megkapta
1978-ban az Oktatási Miniszter Dicséretét,
több alkalommal TTK kari kitüntetéseket,
2006-ban az Arany Katedra Díjat,
2007-ben a Tudományegyetemi Karokért Díjat,
2014-ben a BTK Emlékérmét,
2015-ben KLTE Baráti Köre aranyozott Kossuth Emlékérmét.
Halála napján már készen volt, a számára adandó Gyémánt Katedra Díj, és az Arany díszoklevél, de már nem volt alkalom átadni ezeket.

Halálának hírére feljajdultak mindazok, akik ismerték és szerették őt. A részvétnyilvánító levelek hűen tükrözik a Lenkey Béla iránti szeretetet és elismerést.

Ami szépet és jót tett, azt nem kötelességből tette, hanem mások javát szolgálva, azért, mert mindez saját személyes szívügye volt. Olyan művet hagyott nekünk, melynek nem érhetünk a nyomába. De örök kötelességünk marad, hogy méltóak maradjunk ahhoz, amit ránk hagyott. Örök kötelességünk marad, hogy óvjuk a tüzet és melegséget, melyet az egyetem és a Baráti Kör közösségében ránk hagyott.


Kedves Béla!
Emlékezünk Rád és próbálunk méltóak maradni Hozzád.
Nyugodjál békében.