A NÖVÉNYI DIVERZITÁS KÖZPONT, AZ AGROBOTANIKAI INTÉZET JOGUTÓDJA TÁPIÓSZELÉN

Dr. Dusek László

Változatos feladatok egy változatlanul fontos intézményben

A Tápiószelén működő intézet története a 19. sz. második felében az alapító, dr. Szelényi Lajos munkásságával kezdődött, aki az Ausztriához csatolt (1920) Burgenland székhelyén, az akkor hazánkhoz tartozó Kismartonban született 1794-ben. Tanulmányait a bécsi orvostudományi egyetemen végezte, 1823-tól az Esterházy-család orvosként alkalmazta, 1824-48 között a bécsi orvostudományi egyetem tanársegédjeként dolgozott: sokoldalú tudós volt, francia és angol nyelvű újságokat és szakirodalmat olvasott.

Szelényi doktor bécsi évei idején az amerikai követség háziorvosaként is működött, a szabadságharc leverése után azonban a titkosrendőrség az emigráns magyarokkal fenntartott kapcsolatokkal gyanúsította meg. Valószínű, hogy ezért Kufsteinben több hónapos vizsgálati fogságban tartották. Feltehető, hogy 1857-ben meghurcolása és a börtönben elszenvedett sérelmei miatt Bécsből Pestre költözött, s még ugyanebben az évben Tápiószelén birtokot vásárolt. Itt alakították ki a későbbi mintagazdaság alapjait: lakó- és melléképületeket építettek, gyümölcsöst és díszkertet létesítettek. A birtokot később bérbe adta, ugyanis idejének nagyobb részét gyógyításra, zenélésre és tudományos tevékenységre fordította, a környékbeli szegényeket ingyen gyógyította. Jövedelméből Budapesten két bérházat is vásárolt. Eredeti nevét (Stessel) 1882-ben magyarosította Szelényire.

1885-ben kelt, majd 1887-ben kiegészített végrendeletében tápiószelei birtokát az Országos Magyar Gazdasági Egyesületre (OMGE) hagyta azzal a feltétellel, hogy birtokán mintagazdaságot, annak jövedelméből az ő nevét viselő alapítványt létesítsenek, a mezőgazdasági szakismeretek terjesztése, a tudomány legújabb eredményeinek gyakorlatban történő kipróbálása, az elért eredmények széleskörű megismertetése és hasznosítása céljából. Budapesti bérházait és minden egyéb vagyonát a kultuszminisztérium felügyelete alá helyezte. Azok jövedelméből – az örökhagyó végakaratának megfelelően – 19 (!) alapítvány és közcélú civilszervezet működését támogatták. Emellett külön pénzügyi alapot hagyott hátra a Tápiószelén megépítendő kórház céljára. Gyermektelen lévén vagyonáért rokonai és vélt rokonai között 23 évig (1888-1911 között) tartó pereskedésre került sor. Emiatt az OMGE csak 1912-ben vehette kezelésbe a bérbe adott birtokot.

Az 1880-82 között épített Budapest-Nagykáta-Szolnok vasútvonaltól északra, Farmos és Tápiógyörgye között fekvő birtok adatai (1929): összterülete 340 kh, amelyen szántó (242 kh), rét és legelő (68 kh), szőlő (10 kh), kert (3,5 kh), erdő (2 kh), faiskola, mocsár, füzes volt. A ma kivett területnek számító major területe 5,5 kh volt, ahol lakások, két magtár és istállók álltak, továbbá területén még víztorony, takarmánytároló, tejhűtőház, jégverem és motorház is működött. Állatállományát 1919-ben a román megszállók elvitték, az általuk okozott súlyos károkat az OMGE később kölcsönökkel pótolta. Az állatállomány összetétele 1929-ben: 75-80 szarvasmarha (tehén, bika, borjú), 25-30 sertés (anyakoca, kan, süldők), 14 ló és 8 csikó.

A birtokon kialakított mintagazdaság a második világháború után állami tangazdasággá alakult át. Az 1950-es évek elején került ide a kiváló növénynemesítő, dr. Jánossy Andor (1908-1975) akadémikus. Az ő irányításával az 1950-es években kezdődött el a gabonafélék, a takarmánynövények, zöldség- és fűfélék típusainak gyűjtése. Ennek eredményeként dr. Jánossy Andor vezetésével Tápiószelén alakult meg az Országos Növényfajta-kísérleti Intézet Fajgyűjteményes Osztálya 1954-ben. Három évvel később a Martonvásári Kutató Intézet a tápiószelei fajtagyűjteménynek adta át gazdag búza-, árpa- és zabgyűjteményét. Még ugyanebben az évben Tápiószelére került a szentesi mezőgazdasági technikum főleg hüvelyesekből álló faj- és fajtagyűjteménye. A fenti gyűjteményekre alapozva 1959-ben kezdte meg működését az Országos Agrobotanikai Intézet, dr. Jánossy Andor akadémikus vezetésével.

A Stockholmban tartott környezetvédelmi konferencia (1972) ajánlásának megfelelően, 1973-ban épült fel az intézet első hűtött magtárolója és elkezdődött a szakmai követelmények előírásainak megfelelő hazai növényi génbank kialakítása. Az intézet önállósága átmenetileg dr. Jánossy Andor 1975-ben bekövetkezett halála után megszűnt, bár az intézet alapfeladata és a génbank-gyűjtemény megmaradt.

Az 1992-ben, a  Rio de Janeiróban megtartott Környezetvédelmi Világkonferencián elfogadott Biodiverzitás Egyezmény új lehetőségeket biztosított az intézetben folytatott munkákhoz. Így az intézetben tovább folytatódott a teljes körű növényi génbanki tevékenység (gyűjtés, tárolás, szaporítás), a hazai és a nemzetközi cserepartnerekkel folytatott, kölcsönös előnyökkel járó aktív együttműködés.

Számos átszervezés után 2010. november 1-től a Vidékfejlesztési Minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó Növényi Diverzitás Központ (NöDiK) az Agrobotanikai Intézet jogutódjaként látja el a nemzeti génbanki tevékenység hazai koordinációját. A több mint fél évszázados múltra visszatekintő intézet jelenleg is a hazai növényi génmegőrzés alapintézménye, ugyanakkor napjainkban már Európa egyik legjelentősebb kultúrnövény génbankja is, mely valamennyi Magyarországon termesztett (termeszthető) növényből gyűjteményekkel és tartalék mintákkal rendelkezik, ezek száma megközelíti a 94 000-et. Az intézet 1959-től számított fennállásától 1296 hazai és 249 határon túli településen illetve azok szűkebb földrajzi régiójából közel 13 ezer helyi fajtát, helyi populációt, ökotípust és a kultúrnövények vad rokonfaját gyűjtött össze.

A gyűjtemény százalékos megoszlása növénycsoportonként:

Az intézet hazai és nemzetközi kapcsolatrendszere nagyon sokoldalú, ennek egyik látványos megnyilvánulása az itthoni és a határon túli társintézetekkel folytatott kölcsönös magcsere, mely a gyűjtés mellett a génbanki gyűjtemények fejlesztésének és gyarapításának másik legfontosabb módja.

A Tápiószelén őrzött gyűjtemények kezdettől fogva – így napjainkban is – a különböző nemesítő, illetve kutatási programokat szolgálják. A gyűjtemények bővítése és fenntartása mellett az intézmény fő feladatai közé tartoznak az országos szántóföldi- és zöldségnövény génbank gyűjtemények fejlesztése, megőrzése és dokumentálása, ehhez kapcsolódik a helyi körülményekhez alkalmazkodott hazai tájfajták eredeti termőhelyi (ún. „in situ, on farm”) fejlesztő fenntartása. A NöDiK intézet a fentieken túl az országos szakmai koordinációt, valamint a nemzetközi együttműködési programokban való aktív magyar részvételt is szervezi.

Az intézmény tevékenysége 2010 óta az EU Life+ program keretében indított Pannon Magbank Projekt (PMB) révén kiterjed a vadonélő edényes növények magvainak gyűjtésére, tárolására és génmegőrzésére is. Az ilyen módon létrehozott, a mezőgazdasági és a vadonélő növényeket együttesen megőrző génbank követendő példa a világ számára, mindemellett pedig az intézet regionális szerepet tölthet be nemcsak a hazai, de akár a környező országok növényi génforrások biztonsági másodpéldányainak megőrzésében is.

A NöDiK és a PMB szakmai vezetések segítségével, kiadványokkal, egyetemi kurzusok szervezésével biztosít lehetőséget arra, hogy mind a szakmabeliek, mind a laikus érdeklődők a helyszínen is megismerhessék a biodiverzitás megőrzése érdekében végzett munka fontosságát és céljait, valamint a tájfajták, vadmagok kulturális értékét. Az ismeretterjesztő tevékenység kiegészítéseként nyílt meg a „Magtól-magig” című állandó, interaktív kiállítás is az intézmény területén, mely több korosztály számára kínál érdekes elfoglaltságot, de a közvélemény környezettudatosságának formálása a szakmai vezetéseken túl kiadványok, workshopok, konferenciák segítségével szintén hangsúlyos szerepet kap.

A Növényi Diverzitás Központ előzetes bejelentkezéssel és egyeztetéssel akár csoportosan is látogatható. (T: 53/380 070), a www.nodik.hu, a www.pannonmagbank.hu honlapok, a NöDiK Facebook-profilja részletes tájékoztatást nyújtanak minden érdeklődő számára az aktuális hírekről.

Úgy gondoljuk, hogy az intézetbe teendő szakmai látogatás, kirándulás jól összeköthető az 1996 óta szervezetten működő Kincsem-túrával is. A túra résztvevői az intézet mellett a Tápió mentén található gazdag látnivalókat (pl. Blaskovich Múzeum, Kincsem Lovaspark, Falumúzeum Sülysápon, Tápiógyörgyén és Kókán, a Matolcsy-kúria Farmoson, a tápióbicskei csata emlékei, 10 tanösvény, stb.) és a kistáj jellegzetes gasztronómiai kínálatát (ételkülönlegességek a Trafó étteremben Tápiószelén, borkóstoló Tápiószentmártonban, pálinkakóstoló Újszilváson, stb.) ismerhetik meg. (A Kincsem-túra iránt a 20/91 90 917 számon, vagy a duseklaszlo@gmail.com címen lehet érdeklődni.)

                                                                           dr. Dusek László – és a NöDiK munkatársai