Dr. Lenkey Béla

„Valakire hatni…., egy fiatal elmében maradandó nyomot hagyni, van-e ennél
magasztosabb halhatatlanság..” Dr. Hankiss János
 

Dr. Lenkey Béla ( Miskolc, 1943. november 15. – Debrecen, 2016. június 3.)
középiskolai tanár, egyetemi docens, tanszékvezető, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Baráti Kör elnöke.
Lenkey Béla édesapja Lenkey Pál asztalos mester volt, édesanyja Járdánházy Anna a családról gondoskodott. Mindkét szülői ág Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből (a valamikori Gömör vármegyéből), a Felvidékről eredeztethető, a Lenkeyek 1365-ig feltalált elődökkel. Lenkey Pál és Járdánházy Anna házasságából két fiúgyermek született, István és Béla. Putnokon nőttek fel a családi házban. A háború utáni általánosan nehéz években szüleik áldozatos szeretettel, református hitben nevelték és taníttatták fiaikat. Mindketten egyetemi diplomát szereztek. István református lelkész, Béla középiskolai tanár lett. A szülői háztól kapott indíttatás határozta meg Béla jó kedélyű közvetlen természetét, nyitottságát, segítőkészségét, ugyanakkor következetes céltudatosságát, a családnév szabta külső és belső tartást, kötelezettséget.
 

Még nem volt hat éves, amikor elkezdte általános iskolai tanulmányait Putnokon. Már kiskamasz korában igyekezett hasznosan tölteni szabadidejét. A helyi erdészetben dolgozott nyaranta, itt formálódott természettudományok iránti érdeklődése, játszva gyarapodtak biológiai ismeretei, és gazdagodott a közösséghez tartozás élményeivel.
 

Ózdon a József Attila Gimnázium diákja lett 1957-től 1961-ig, ahol nagy tudású, igényes tanároktól kapott biztos alapokat felsőfokú tanulmányaihoz. Biológia-kémia szakos tanára, Szentjóbi Attila hatására teljesedett ki benne az elhatározás, hogy ő is erre a pályára lép. Gimnáziumi éveiben is aktív résztvevője volt a közösségi eseményeknek. Élete során végig tartotta a kapcsolatot az ózdi gimnáziummal, bronz emlékplakettet készíttetett a jeles tanárok kitüntetéséhez, volt tanárai felkeresték, diáktársaival rendszeresen találkozott, egyetemi oktatóként segítségükre volt.
 

A sikeres érettségi vizsga után eredményesen felvételizett Debrecenben a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem Természettudományi Kar biológia-kémia tanár szakára, egyetemi polgár lett és az is maradt élete végéig, 55 éven át. Élvezte az egyetemi diákéveket, a terepgyakorlatokat, az építő táborokat, a kollégium közösségét a foci meccseket, irányítója volt az ifjúsági élet eseményeinek. Szabadidejében tanítványai voltak, nyaranta dolgozott. Eredményeivel a negyedik és ötödik évfolyamon kiérdemelte a Népköztársaság Ösztöndíjat. Biológia-kémia szakos középiskolai tanári oklevelét jeles eredménnyel 1966-ban vette át. Volt évfolyamtársaival folyamatos jó viszonyt ápolt, szervezte találkozóikat még 2016-ban is.
 

Első és egyben egyetlen munkahelye a Kossuth Lajos Tudományegyetem/Debreceni Egyetem volt (1966-2016). Az akkor megalakuló Biokémiai Tanszéken kezdetben tudományos gyakornokként, később, mint tudományos segédmunkatárs, 1972-től tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs, 1985-től mint címzetes egyetemi docens haladt pályáján. Közben 1984-ben megbízott tanszékvezetői tisztséget töltött be. Mestere, Dr. Nánási Pál professzor úr mellett a gyógynövények hatóanyagainak bioszintézisét tanulmányozta in vivo és in vitro kísérletekben. Egyetemi doktori dolgozatát kutatási területe eredményeiből, a „Lanatozid glikozidok bioszintézisének tanulmányozása”-címmel készítette és védte meg téziseit 1972-ben. A biológiai tudományok kandidátusa címet 1984-ben nyerte el, értekezésének címe a „Digitalisz glikozidok és aglikonok biokonverziója”. Ennek a munkának elismerése eredményezte számára a kétéves amerikai meghívást a Wisconsin Állami Egyetem Biokémiai Intézetébe (1986-87), ahol a D-vitamin metabolizmusának tanulmányozásába kapcsolódott be. A biológiailag aktív szteránvázas vegyületek kutatásának folytatásaként választotta további munkahelyéül a Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszéket, ahol 1989-től dolgozott egyetemi docensi beosztásban, majd megbízást kapott tanszékvezetői feladatok ellátására 2000-2003 között. Itt először a szteránvázas vegyületek mikrobák általi biokonverziójával foglalkozott, később pedig a humán patogén Candida albicans élesztő rezisztenciájának tanulmányozását végezte. Fiatalon, 48 évesen bekövetkezett súlyos szívinfarktusa, az azt követő nyitott szívműtét, s a későbbi évek további kardiális eseményei, ambíciói átgondolására késztették.
 

Tudományos közleményeinek száma 67, továbbá az „Eljárás vízben rosszul oldódó vegyületek biokémiai átalakítására alkalmas mikrobák gyors kiválasztására” szabadalom kidolgozója. Kutatási eredményeiről nemzetközi konferenciákon számolt be (Brüsszel, Drezda, Prága, Groningen, Washington DC, London, Washington Crystal City, Tampa, Budapest). Hazai és külföldi tanulmányutakon szélesítette szakismereteit (Budapest, Szeged, Prága, Pozsony, Halle, Moszkva, Haridwar (India), Madison (USA WI).
 

Oktatói tevékenységét még egyetemi hallgatóként, mint demonstrátor kezdte, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Orvosvegytani Intézetében. Itt készítette szakdolgozatát „A glükóz-1-foszfát preparálása és tisztítása” címmel (1966.). Bár kutatóként kezdte pályáját, a kezdetektől kiemelten fontosnak tartotta az oktató-nevelő munkát. Kutatásaiba bevonta a doktori-, PhD-, vagy diplomadolgozatot készítő hallgatókat. Szak- és diplomamunka irányítását több mint 40 alkalommal végezte, doktori illetve PhD témavezető 5 esetben volt. Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon eredményesen szerepeltek tanítványai, amint azt az Elismerő Oklevelek tanúsítják.
 

Egyetemi pályafutása során órarendi főkollégiumai a biokémia-, farmakognózia-, mikrobiológia-, biotechnológia tárgyak területei, biológia szakokon, kémia tanárszakon, és a vegyészképzésben. Speciálkollégiumainak látogatottsága kiemelkedő volt, a legsikeresebb ilyen előadássorozat a „Gyógyszerek története” és a „Mikrobák és a történelem”. Elméleti és gyakorlati képzés, a hallgatók tudományos és társadalmi tevékenységének sokrétű irányítása fémjelezték tanári munkáját. Nyugalomba vonulása (2006.) után is aktív előadója maradt szakterületének.

A hallgatók oktatásának szervezésében sok évtizeden át dolgozott, korábban 10 éven át évfolyamfelelős tanárként (1972-1982), majd szakfelelősként irányította, formálta az ifjúságot. Pártfogolt évfolyamai ”átlag fölötti tanulmányi és közösségi munkájukért” rendszeresen dékáni támogatást nyertek. Jelentős érdemei voltak a Természettudományi Karon bevezetett kreditrendszer kidolgozásában, működtetésében. A biológushallgatók (ökológus, molekuláris biológus, biotechnológus, tanár szakos, kiegészítő tanár szakos levelező hallgatók) követelményrendszerének kidolgozásában kiemelkedő szerepet töltött be, ennek folyományaként lett a biológushallgatók szaktanácsadója is.

Lenkey Béla a Biológiai Tanszékcsoport titkáraként, a Természettudományi Kar Tanácsa-, és az Egyetemi Tanács több ciklusban választott tagjaként, a szakbizottságokban, bizalmat kapott a Kar és az Egyetem irányításában való részvételre. Szervezte a BSc és MSc képzés kereteinek kidolgozását az egyetemek közötti koordinációs tanácsban és a Természettudományi Karon, a Hefop munkabizottság tagjaként. Kezdetektől szervezte a levelező oktatást és az egyetemi beiskolázást segítő „Tehetségmozgalom” egyetemi vezetője volt 1988-tól. A biológustanárok továbbképzését koordinálta és vezette. Több éven át irányította a kari Oktatási Bizottság munkáját, az egyetemi Oktatási Bizottság tagja volt egy cikluson át. A Biológiai Tanszékcsoport, majd Intézet titkári teendőit látta el 1977-1983, 1989-2005- között, ez lehetővé tette, hogy a tanszékcsoport jól megtervezetten, hosszú távú koncepció alapján működjön. Mint tanszéki titkár szervezte a tanszékcsoport hagyományosnak tekinthető tudományos napját, s ennek írott formában történő megjelenését, az ő ötlete alapján és szerkesztésében készültek a „Biológus ki kicsoda” tanszékcsoporti kiadványok, amelyek az egyesült egyetemi rendszerben feltétlenül hasznosnak bizonyultak, de szélesebb körben is jelentőséggel bírnak. Az ő elgondolásának és szervezésének eredménye a Természettudományi Karon egyedül álló tanszékcsoporti kitüntető emlékplakett, a „Biológus Emlékérem” kivitelezése. Ő szorgalmazta és szervezte a Botanikus Kertben álló Soó Rezső emlékmű elkészítését és felavatását, melynek emléktáblája a Soó Rezső Kutatóházat is díszíti Síkfőkúton, és a székelyudvarhelyi szülőházra is felkerült. Az egyesült Debreceni Egyetem első évnyitójára elérte, hogy a „Volt egyetemi oktatóink, tudós tanáraink” emléktábla elhelyezést nyerjen a főépületben. Ezen szervezői kvalitások kapcsán lett a Természettudományi Kar ötvenedik évfordulója eseményeinek fáradhatatlan szervezője, kari kitüntetés, jubileumi emlékplakett tervezője, a Természettudományi Kar ötven évét bemutató könyv tényleges szerkesztője. Majd tíz év multán 2009-ben a 60. évforduló emlékkönyvének társszerkesztője, és a 60 év eseményeit dokumentáló nagyszabású fotókiállítás megálmodója, megvalósítója. Hagyományőrző tevékenységek kimunkálójaként, aktív részese volt az egyetemi 2012-es centenáriumi ünnepségek, kiállítások létrehozásának, részt vett az Egyetemi Múzeum előkészítésében, és az 1956-os emlékbizottság munkájában.

Jutott ideje gimnáziumi Biológia tankönyvek lektorálására. Későbbi éveiben rendszeresen érettségi elnök-, s 20 éven át, 2016-ig a Nyíregyházi Főiskola Záróvizsga Bizottságának elnöke volt.

Bélában mindig erős volt a közösségi érzés. A korszak szervezeti keretei között dolgozott környezete érdekében. Az Abádi-Nagy Zoltán professzor úr, akkori rektor által kezdeményezett, Nánási Pál professzor úr elnöklete alatt 1994-ben megalakult, Kossuth Lajos Tudományegyetem Baráti Köre (KLTE BK) társaság munkájában a kezdetektől részt vett, majd Dr. Nyirkos István professzor urat követően a Kör elnöke lett 2004-2015 között. Kiteljesedhetett önzetlen, aktív személyisége. Elnöksége alatt az egyetem köz-, illetve kulturális életét gazdagító, színvonalas programot dolgozott ki és valósított meg. Egyik célja az Alma Mater múltbeli értékeinek megismertetése és megőrzése volt. Kezdeményezésére, és jórészt a gazdasági feltételeket is előteremtő szervező munkája eredményeként a KLTE Baráti Kör és a tudós utódok, adományozó tanítványok, számos maradandó emléket állítottak a jeles elődöknek az egyetem területén. Ennek eredményeként díszítik az egyetemi épületek falait Dr. Zilahi Sebes Géza, Dr. Földvári Aladár, Dr. Haraszty Árpád, Dr. Gyires Béla, Dr, Varga Ottó, Dr. Juhász Nagy Pál, Dr. Szarvas Pál, Dr. Bognár Rezső, Dr. Rapcsák András, Dr. Gunda Béla, Dr. Imre Lajos, Dr. Woynarovich Elek professzorok emléktáblái. Javaslatára a Campus-on előadótermek, sétányok, emlékfák őrzik az alapító tudósok nevét. Ugyancsak szervezésében domborműves emlékoszlopot kapott a Dr. Szalay Sándor utca, és a Magyar Fűvész Könyv kiadásának 200. évfordulóján a Fűvészkert utca is. Javaslatára Dr. Gyires Béla matematika professzorról utcát neveztek el a Kertvárosban.

A Kossuth Egyetemen végzettek és a még tanuló ifjúság összefogására és okulására szervezte a KLTE BK Kossuth Klub rendszeres előadásait: a „Debreceni Diák Voltam” témakörben felkutatta és felkérte a sikeres vagy különleges pályát befutott korábbi diáktársakat, életútjuk, vagy megjelent írásaik, kiadott verses köteteik ismertetésére, a „Világjárók, világlátók” sorozatban a világ különleges tájain tett utazásuk élménybeszámolójára. Évfordulók adtak alkalmat nagy tudású professzorok előadásainak meghallgatására. Az „Alkotó tanárok” évenkénti eseményén rangos képzőművészeti és fotó kiállításokon, kerítés tárlatokon mutathatták be alkotásaikat a volt és jelenlegi hallgatók. Évente a jubileumi oklevelek átadásához csatlakozó öregdiák találkozó és nagyszabású bál rendezését tette hagyományossá az egyetemi főépület díszudvarán. Itt került sor a Baráti Kör legjelesebb támogatóinak kitüntetésére, a Kör saját Kossuth Lajos Emlékérmének átadásával. A tagság célokra - aktualitásra, évfordulóra, jeles személyre, történelmi helyszínre vagy épp a partifecskék fészkelő helyének felkutatására, a papucskosbor virágzására - épített kirándulásokon látogathatott meg hazai és külföldi helyszíneket. Az éves elnöki beszámolókhoz hangulatos közös vacsora „Adventi Est” adott keretet. A frissen végzettek, a leendő öreg diákok számára, formailag megújítva felélesztette a Kossuth gyűrű hagyományát. A Kör eseményeit negyedévente színvonalas hírlevélben összegezte, nem feledkezve meg a kitüntetettek köszöntéséről, és az eltávozottak méltatásáról, vagy a csángó gyerekek anyanyelvi oktatásának támogatására tett felhívás közzétételéről, az elszakadt országrészek könyvtárainak feltöltését célul tűző könyvgyűjtésről sem. Fáradhatatlan munkássága eredményeként a programok látogatottsága sokszorosra nőtt. Tíz éves elnöksége után egy összekovácsolódott baráti közösséget hagyott hátra, amely ma is az általa kidolgozott programot követő eseményeket tünteti ki részvételével Dr. Gaál István professzor úr elnöklete alatt. Ez a közösség őrzi a magyarság, az egyetem klasszikus értékeit, hogy továbbadhassa azt a minket követő nemzedékeknek.
 

Munkáját elismerés kísérte: Oktatási Miniszter Eredményes Munkáért Dicséret /1978/,
Természettudományi Kar Emlékplakett /1979/, Természettudományi Kar 50 Éve- aranyérem /1999/,
Tudományegyetemi Karok Elismerő Oklevele /2005/, Arany Katedra Díj /2006/,

Tudományegyetemi Karokért Emlékérem /2007/, TTK Jubileumi Emlékérem (2009),

Bölcsészettudományi Kar Emlékérme /2014/,

Kossuth Lajos Tudományegyetem Baráti Köre Aranyozott Kossuth Lajos Emlékérem /2015/,

Gyémánt Katedra Díj /2016/.

A Biológiai Tanszékcsoport két alkalommal is méltónak találta felterjeszteni Lenkey Bélát a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetésre.

A tudós tanárral, egyetemi vezető oktatóval, a KLTE Baráti Kör elnökével interjúk készültek, amelyeket a Hajdu Bihari Napló, Egyetemi Élet, Debreceni Szemle, DEJavu oldalain olvashattunk, vagy a Debrecen Rádió, Debrecen TV csatornákon láthattunk, hallhattunk. A Baráti Kör programjairól rendszeresen értesültek az olvasók a Hajdu Bihari Naplóban, DTV-ben, az Egyetemi Életben.

Házasságot 1967-ben kötött Gasztonyi Ágotával, aki a Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Laboratóriumi Medicina Intézet, Izotópdiagnosztikai Laboratórium vezetője volt. Társak voltak jóban-rosszban, Házas életük 49 éve mély vonzalomban, feltétlen bizalomban, tiszteletben telt. Házasságukból három gyermek született, Barna /1968/ Kanadában él, Péter /1970/ és Zsuzsanna /1979/ Magyarországon. Mindhárman egyetemet végeztek, sikeres életutat futnak be. Házasok, három leány és négy fiúunokával gazdagították az összetartó családot.

Lenkey Béla tisztelte és szerette a szüleit, megözvegyült édesanyjáról és felesége édesanyjáról is évtizedeken át gondoskodott. Gyermekeit végtelen szeretettel, következetesen nevelte, akik biztonságos, élményekben gazdag, boldog gyerekkorra emlékeznek. Édesapjuk révén az ismeretek széles tárháza állt nyitva előttük, szerető jóakarattal. A hét unoka révén Béla boldogan élte újra az ifjú szülői feladatokat. Unokáinak kedvence lett, hiányát mindannyian érzik.
Lenkey Béla életéhez hozzátartoztak az utazások. A szakmai utak mellett feleségével, és ha tehette gyerekeivel, unkáival együtt bejárta a világot. Szervező készségével, széleskörű műveltségével, humorával gazdaggá, és feledhetetlenné tette az utakat, unokáira hagyva örökségül az érték ismeretét, amit egy szertő család közössége jelent.
Lenkey Béla pártolta és értette a művészeteket. Feleségével rendszeres hangverseny, színház- és képzőművészeti tárlatlátogatók voltak. Ifjú korában hegedülni tanult. Szívesen hallgatta Liszt zongoraműveit. A megemlékező alkotások létrehozásában segítségére volt jártassága a képzőművész körökben.
Lenkey Béla vallotta, hogy a múlt megbecsülése nélkül nincs jövő. Szerette a hazáját, nem frázisokkal, hanem tettekkel, magánemberként, a Baráti Kör keretein belül, Debrecen város Önkormányzata és a Honvédség elismerő támogatásával a városban is. Az aradi vértanú tábornokok nevét viselő; Knézich Károly, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Láhner György, Török Ignác, Nagysándor József, Schweidel József, Lenkey János utcákban emléktáblákat, emlékkövet, emlékfát avatott. Tervbe vette, hogy a kirándulások sorában öregdiák társaival körbe járja az elszakított országrészeket, ez a célja élete utolsó nyarán, 2015-ben teljesült. Egy feledhetetlen horvátországi utazással bezárult a kör. Közvetlen szülőföldjéhez is hűséges volt. Nem felejtette a gyökereit, a gömöri kis falut, még ott élő rokonait. Öt magyarországi unokája az Alsószuhai Református Templomban részesült a keresztség szentségében. Putnok város megkeresésére adománnyal segítette a Trianon 90. évfordulójára ott készülő emlékmű megvalósítását.

Büszke volt a Lenkey névre. A kardforgató ősök emléke előtt tisztelegve, ifjabbik fiával, Péterrel, 2007-ben létrehozták a Lenkey Társaságot. Még abban az évben, Egerben összehívták a világból a Lenkeyeket egy sikeres találkozóra. A társaság tagjai bejárták az 1848-ban a Kárpátokon Túlról a haza hívó szavára a Monarchia seregéből dezertáló Lenkey század útját. Emlékükre Máramarosszigeten domborműves emléktáblát avattak. Ellátogattak a család névadó településére Sajólenkére (ma Szlovákia, Lenka). Egerben Lenkey János ’48-as tábornok szülőházát bronz domborművel jelölték, és elérték, hogy a város emlékmúzeum céljára megvásárolta a 200 éves épületet. Kezdeményezésükre 2017. október 6-án Eger belvárosában teret neveztek el Lenkey János tábornokról, ahol a Lenkey Társaság adományából, méltó ünnepség keretében, felállították a tábornok bronz mellszobrát, Kutas László neves szobrászművész alkotását, melynek Lenkey Béla még modellje lehetett.
Dr. Lenkey Béla tanár úr meghatározó nyomot hagyott tudományos tevékenységével, de igazán elévülhetetlen érdeme a szaktudás átadásán kívül az a példa, amit 50 éven át mutatott fiatal hallgatóinak, elsősorban a jövő nemzedéket nevelni készülő leendő tanároknak. Mert ő tanár volt a szó legnemesebb értelmében. Elhivatott, követendő, ahogy ő is követte példaképeit Dr. Nánási Pál, Dr. Haraszty Árpád, Dr. Woynarovich Elek professzor urakat. Megtisztelte hallgatóságát felkészültségével, élvezetes színes előadásmódjával, emberségével, megjelenésével. Minden alkalmat megragadott, hogy környezete gazdagodjon széleskörű tudása által. Mert vallotta: „Csak az oktatás, a munka hozhat felemelkedést mind az egyén, mind pedig a közösség számára.” Tanítványai elmondása szerint következetes szigorral tanított. Egy egykori Kossuth gimnáziumi diák, ma orvos professzor mondta róla, „ Amikor Lenkey tanár úr vendégként kémia órát tartott az gimnáziumban, meglepődve tapasztaltam, hogy a kémiát is lehet érdekesen tanítani.” Egy fogorvos hallgató megköszönve témavezetői munkáját idézte Dr. Hankiss Jánostól a mottóban olvasható sorokat. Volt diákjai szerte a világban a legváratlanabb helyeken köszöntek rá örömmel és tisztelettel, s ő mindig tudta, hogy kivel találkozott! Halálhírére a korszerű információközlés csatornáin százszámra áramlott tanítványaitól, kollégáitól, barátaitól, volt diáktársaitól a megdöbbent gyász, tisztelgő méltatás, szeretetteljes emlékezés:
Álljon itt néhány sor, volt tanítványaitól:
”Évfolyamfelelős tanárunk volt. Nagyon sokat jelentett nekünk. Szerettük, tiszteltük őt. Megbízhatóságot, kedvességet, segítőkészséget, empátiát, okosságot jelentett a neve számunkra.” Kenyeres Zsóka
„Nem hinném, hogy Dr. Lenkey Béla keserű dolgokkal búcsúzna az élőktől. Nem a lehangoltság, beletörődés, vagy feladás jellemezte. Pontosan ezek ellen harcolt, tanított, oktatva vizsgáztatott, igyekezett minden tapasztalatát átadni a következő generációnak, Az a fajta alázat és következetesség, amit a tudomány és környezete felé közvetített, mindnyájunk által követendő példa. Nem Lenkey Béla halálát, hanem örökségét szeretném hirdetni!” Lestár Zsombor
Volt tanítványa, kollégája Molnár V. Attila, aki a Béla által az 1960-as években Szuhafő temetőjében látott bíboros kosbort fél évszázad multán ott megtalálta, Kutatói blogja 2016. szeptemberi számában ezt írta: „Lenkey tanár úr igazi közösségi ember volt. Hálás szívvel gondolok vissza Rá, ezúton is köszönöm támogatását, s hogy hallhattam, megtanulhattam tőle, a botanikusoknak igen kedves, Megérett a bodzafa cimű népdalt.”
A Debreceni Nap 2016. június 3-i számában olvashattuk a következőt: „Lenkey Béla a Természettudományi Kar ismert, sokaktól nagyra becsült oktatója volt. Önkéntesen vállalta önzetlen hagyományteremtő küldetését.”
Dr. Gaál István professzor úr, a KLTE Baráti Kör elnöke a hallgató.com debreceni hallgatói portálon, a Debreceni Egyetem Alumni Portál 2016. június 15-i számában, majd az Egyetemi Élet 2016. szeptemberi számában az életút ismertetése után így jellemezte leköszönt „legendás” elődjét: „Élete utolsó szakáig derűsen és aktívan dolgozott. Nagy űrt hagyott maga után. Amit tett, azt nem kötelességből tette, hanem mások javát szolgálva, azért, mert mindez saját személyes szívügye volt.”
Móricz Zsigmond írta: „.vannak lelkek, akikben energia terem, mint kagylóban a gyöngy”,
Dr. Lenkey Béla ilyen varázslatos személyiség volt. Remek diplomáciai érzékkel, könnyedén oldott meg nehéz helyzeteket. Finom humorával, kiapadhatatlan anekdotázó kedvével gyakran csalt mosolyt hallgatósága arcára. Nevettetett, de sohasem mások kárára. Nem gáncsolt, nem csörtetett, mégis a legtöbbre jutott, elnyerte az emberek tiszteletét, becsülését, szeretetét. Még tele tarsollyal ment el.

Érdemeire való tekintettel a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara valamint Természettudományi és Technológiai Kara Dr. Lenkey Bélát saját halottjának tekintette.

Források:
Iskolai bizonyítványok. Önéletrajzok. Munkahelyi előterjesztések, kinevezések, megbízások. Elismerések dokumentumai. Egyetemi doktori-, Kandidátusi értekezés. Tudományos közlemények.
Egyetemi Élet, Debreceni Szemle, DEjavu, HB Napló példányai. DTV, Echo TV archívuma
KLTE Baráti Kör Emlékkönyve, Hírlevelei. Debreceni Professzorok Művész Szemmel kiadvány (2012.)
Dr. Lenkey Béla beszéde Nánási Pál professzor úr búcsúztatásán. Dr. Gaál Botond teológiai professzor és Dr. Gaál István egyetemi tanár búcsúbeszéde Dr. Lenkey Béla ravatalánál. Családi dokumentumok, emlékek.

 

felesége Dr. Lenkey Ágota